Valahogymost minden zavaros,valahogymost semmisem tiszta,valahogymost sokminden fáj.
Fáj a magány,fáj az unalom,fájhogy néha a tettek előtt nem gondolkodom.
Volt valaki, aki nagyon rövid idő alatt nagyon fontos lett számomra.
Aztán épp ilyen rövid idő alatt...nos, mondjuk így: visszalépett.
És azthiszem,most rohadtszépen fejeztem ki magam.
Azóta idegileg elég labilisan állok.
Sokszor nem látszik, de én érzem.Mikor hihetetlen apró dolgok az őrület határára kergetnek.
És a sírógörcs kerülget,és szétverem az első dolgot ami a kezemközé kerül,és szétmegy a fejem.
Lazán nem kellemes érzés.
Akárhova megyek,akármit kezdek magammal...az alapfiling ugyanaz.
Pont mint kb 3éve.
Nemhagyom hogy megint oda kerüljek...nem akarok odakerülni,ahol akkor voltam.
Sohatöbbénem.
Iyenkor legszívesebben kiállnék az utca közepére,és azt ordítanám:Valaki segítsen!:/
