2010. május 11., kedd

?!

Ki szabja meg hogy:
  • ebéd előtt/helyett nincs csokievés?
  • szivárvány csak esőkor lehet?
  • nem mászhatok cipővel az ágyra?
  • nem nevethetek olyan hangosan,ahogyan csak szeretnék?
  • nem lehetünk örökké gyerekek?
érdekelne;)

2010. április 19., hétfő

what do we call a friendship?

Eeej ez a barátság..
Ez a sokszor felemelő,és mindennél erősebb érzés..háát,megint írásra késztet.
Már írtam a barátságról,pro.
Azt hiszem jöhet a kontra rész,mert számos dolog változott az életemben.
Szóval rájöttem,hogy bizony néha kapcsolatok,melyeket barátságnak hiszünk,felszakadnak,és hűlt helyet hagynak maguk után,mintha csak nem is léteztek volna.
Felmerült hát bennem a kérdés: Mit nevezünk barátságnak,de most tényleg..?! Nem arra gondolok,hogy egy barát mindenkinél többet ér,és elfogad téged maszatosan,vizesen,igénytelenül is..sokkal inkább arra,mit nevezünk barátságnak sokszor elhamarkodottan,vagy alaptalanul(?!).
Minden félreértés elkerülése végett, a bejegyzésnek semmi köze az én barátaimhoz.Meguntam az elég nyílt célozgatást..sőt lassan ott tartunk,hogy a próbálkozást is.
Csak egy pillanatra megálltam,és elgondolkodtam ezen...szerintem érdemes..;)

2010. március 28., vasárnap

:)

tündérmese,te is nekem!:)♥

2010. február 21., vasárnap

la festa.:P

Aaztaaa.
Elég kemény kis este voltez drágáim.:$
Naagyon jovolt veletek,és naagyon szeretek mindenkit!:)(LLL)

Most így ennyi telik tőlem..:D

2010. február 20., szombat

I gotta feelin' that tonight's gonna be a good night.:P

GYEREKEEEEK!
Na milyen nap van maaaaa?*-*
Szooombaaaaaaat bazdmeeeeeeg!
Ámeghalok.:D
Kuuurrrrrvajóó éjszakának nézünk eléébe!
Imádlak titekeet!;]

Buksikicsim! Kárhogy nemtudsz ottlenni,de gondolunkrád bébi!:)(LLL)

Nos..akikmeg tönkreteszik az idegállapotom,nekik üzenem,hogy kinyalhatjátok a seggem!:DKöszi.


Azthiszem ez nemlett épp nőies bejegyzés:$ bocsi.

2010. február 13., szombat

hachiko,a dog's story..

Hachiko 1923-ban,Odea városban,Japánban született.
Hachiko-t Dr.Eisaburo Ueno,a Tokyo-i Egyetem professzora találta egy vonatperonon,még kölyökkorában, a Shibuya-i állomáson.Ahogyan felcseperedett,minden nap kikísérte a gazdiját a vonathoz reggel,és délután,pontban 5-kor,mindig ugyan azon a helyen ülve várt rá.
Csakhogy 1925 májusától,hiába.A professzor nem ért többé haza.
Hachi a kövekező nap is kiment az állomásra,akárcsak az elkövetkező 9 év minden napján...
Mígnem 1935-ben életét vesztette.
Ma emlékét egy bronzszobor őrzi a Shibuya-i állomás előtt, épp azon a helyen,ahol Hachi rendületlen hűséggel várta gazdáját,még halála után is..

"A kutya nemesebb lény,mint az ember.A kutya hűséges,önfeláldozó,és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a legirigylésreméltóbb tulajdonsága,amit az ember soha nem tudhat magáénak."


Az alapvető különbség Köztük,és köztünk...mikor megrágja a kedvenc cipőd, tönkreteszi a jegyzeteid, feltúrja a szüleid virágoskertjét és persze te leszel a hibás érte; mielőtt leszidod,elvered,elajándékozod, jusson eszedbe,élete végéig várna rád..

Hercegnőm..hiányzol..:'(

2010. január 27., szerda

*hogy ki lehetett az aki eddig mellettem állt?egy haver?..vagy egy igaz barát?

Érdekes az mikor hangoztatjuk,hogy "örökre" meg "mindig itt leszek neked" meg "legjobb" meg a hasonló nagy szavakat,eljátszuk hogy valaki szimpatikus nekünk,aztán mikor jön egy új személy teljesmindegy mi van a régivel,merthisz ő olyan jó,olyan szép,olyan új..
Kicsit olyan ez,mint mikor veszel egy új cipőt.
A régit megtakarítod,és elteszed a cipősszekrénybe.
Az újat imádod,a világ legszebb,legjobb,legcsinosabb lábbelijének tartod.
Úgy érzed,ragyogsz benne,de néha eszedbejut,hogy a másik milyen kényelmes volt,ránézel,de mégsem azt veszed fel,hiszen az új cipő annyira fontos már neked.
Passzol a kabátodhoz,és a táskádhoz is.
A régi cipő a szekrényben lapul,és csak tűri,hogy dobálják rá a többit.
Néha boltbajárni felveszed,de hazaérve rögtön a szekrényben landol újra.
A fontos utaidon az új cipőd van a lábadon.
Mindenki azt fogja hangoztatni,mennyire csinos az új cipellő,s nem azt,mennyire azvolt a régi.
És te szépen,lassan,elfelejted azt a cipőt,ami régen a világ legszebb cipője volt számodra.
"Ez itt a végszó,bár nem poén,de remélem leesett
ez neked szól,s tanulsz majd belőle egy keveset,
hogy mi a bizalom,milyen csalódni másban.
Bár csekély az esély,de megvan,így hátha
tanít majd valamit,esetleg valamit alakít benned,
s tudod majd,hogy mit kell tenned,
mert az utolsó nem ez volt,ilyenek máskor is lesznek.
A pofonok minden esetben ugyan úgy esnek.
Nem vagyok rád mérges,csak magamra lehetek,
bár tudjuk mind a ketten,erről nem igazán én tehetek.
Bánom,mert veled együtt elúszott a bizalom,hogy még egy ilyet?!
Áá,kösz nem,inkább kihagyom!
Hogy miért pont engem bánt,és miért nem téged?
Ha komolyan ezt kérdezed,akkor tényleg nem érted.
Az ember néha soksok dolgot máshogy lát,
de csak egy haver vagy,és nem egy igaz barát??!
Ha szarban vagy,kiderül ki az igazi barát.
A minimum az hogy őszinte,és nem ver át.
Hát-hát ,én számítottam Rád..."
Egyszer én is voltam új,nem emlékeztek?:(