Végre eljutok eddigis,tudom eztis folytatni.
Hetekóta lélegzetvételnyi időmsincs.
Rendszertelenül eszek ,innisemennyit jóformán... a mindennapos rosszullétek az életemrészévé váltak.
Mareggel összebalhéztzam anyuvalis, aztmondta este megbeszéljük. PERFECT.
Márcsakezkellet..
Alapszinten eza tevaszproject nálam nemegészen úgy sült el,mintahogy vártam.
Konkrétan néha fogalmamnincs holvagyok ,ésminek.
Nemvagyokszép, secsinos ...azegyetlen dolog amiért irigyelhettek eddig a barátaim voltak.
hagsulyozom: EDDIG.
Mostmár jóformán azon veszemészre magam,hogy alig van olyan emebr,akit akkármilyen szinten is, de érdekel hogy mivan velem..
..de..
Vannak viszont akik ujra, vagy még mindig mellettem vannak.
Pár nappal ezelőtt rámírt egyrégi arc...nagyonmeglepett, de nagyonörültem.
Azóta folyamtosan beszélünk ,és talán mondhatomhogy jouton haladunk a régiidők felé?!
Ő az "újra" kategória..
Ésmost a "mégmindig" kategória ...hm.kategória...rosszkifejezés.mindegy.
DósaiBenceBEST. róla felesleges bármit is mondanom./korábbibejegyzésekegyike/*
ZelenákBettinaAnnbella.
A megismerkedésünkben nem játszott szerepet a sors, sem semmilyen különleges körülmény.
Ezegy egyszerű ,őszinte, színtiszta barátság. Nincsenek érdekek, megszűnnek az ellenvetések,és mi nemtudjuk miafájdalom .
Hisz semmisem fáj igazán, mig vagyunk egymásnak.
2009.ápriliskettő.
A csalódásoké volt ez az éjszaka.
És a miénkis egyben.
Együtt sírtunk ott,azon a padon ülve ,káros szevedélyeknek hódolva .
Sötétvolt, aligjártak az utcán... ésmi csak beszélgettünk.
Néha elhaladt egykét fura alak az úton.
Az egyikük vissza is fordult.
Kiderült,nagyhíremvan.
Nagyot nevettünkrajta, majd továbbhaladt.
Hosszu idő után egy rejtéjes srác lépett ki a sötétből ,kutyával.
Egyszerre elillant minden rosszkedv .
Felhőtlenül tudtunk nevetni, és a kutya felhőtlenul tudott rángatni .
A hangulat tetőpontján megérkezett egy újabb srác.
Ismeretlen arc, mégis örömmel fogadtam.
Csupán két dolog van,amit vele kapcsolatban megjegyeztem: a neve,és hogy minden viccemen nevetett.
Mókás személyiség.
Elkezdett minket magávalsodorni a történések árja...és mi hagytuk.
Hisz ki ne hagyta volna ilyen állapotban?!(...)
Ti emlékeztek erre az éjszakára?
Én tisztán..és TE mellettemvoltál..abban a pillanatban sehol,senkivel nemlettem volna szivesebben.
Egyetlen embert kivéve...azt,aki miatt az egészet sírással kezdtem . . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése