Jenny a Földkeregség leggyönyörűbb amstaff kislánya volt.
Nemtudom,mennyire tisztem "megemlékezni" Róla,hisz nem én voltam a gazdija,mondhatom,hogy sajnos.
Nemszeretnék olyanokba bocsájtkozni,mint annak ecsetelése,hogy mennyire fáj hogy elment,mert az én fájdalmam semmi ahoz képest,amit Ádám érezhet.
Jenny!
Tudod ,hogy mennyire megkedveltelek,mikor először találkoztunk,és ott nyafiztál,hogy sétálhass?
Hihetetlen.Nehéz éjszaka volt az,de te mosolyt csaltál az arcomra.:)Kis nyafizsák.
A földön ülve játszottam Veled,tündéri kis picúr voltál.
Aztán telt,múlt az idő...sokat sétáltunk együtt,és azthiszem megkedveltél.
Széplassan már nem is húztál,igazán megszoktál.
Hosszú ideig nemláttalak ,nagyon megnőttél ez idő alatt,bevallom,féltem,hogy nemfogsz már úgy kedvelni..
De szerencsére tévedtem..ujra leültem Hozzád,és ujra tündérként játszottál velem..
Azért használom a tündér szót,mert varázslatot hoztál az életembe..és a varázslat neve Ádám..a gazdid.:)
Ha Te nem vagy,lehet hogy nem is ismerném igazán..sokat köszönhetek neked.:)
Szerencsés voltál kicsilány,csodás gazdid volt.:)
Ádám,te pedig egy kivételes kutya gazdija lehettél,de ezt Te is tudod.Őszintén,kevés embert láttam így megbecsülni a kutyusát,és kevés ilyen lelkesen rajongó kutyust láttam a gazdijával szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése