!

Ahogy növünk felfelé,szépen lassan hozzászokunk a csalódásokhoz,s ahhoz hogy sokszor ezeket olyan személyek okozzák,akiktől legkevésbé várnánk.A mindig kedves óvónéni ránk kiabál,és összeomlik a róla alkotott,csodálatra buzdító kép.
Egy barát,akivel mindent megosztasz, a legsebezhetőbb pontjaidon támadhat,a szerelem,amiért mindent feladsz,a legfájóbb vereséget hozhatja.
Mindez nem pontosan kiszámítható.Nem törvényszerű,ám valószínű hogy legalább egy barátot,és legalább egy nagy szerelmet mindannyian elveszítünk kisebb,de inkább nagyobb csalódás kíséretében.Ez mindig megfékez picit,de csak időlegesen.Ahol a baba egyszer elesik,ott másnap nem mer szaladgálni,ám pár nap múlva a bibi a térden már nem is fáj,legalábbis annyira nem,hogy egy jó kis futkározást kihagyjon miatta.
Bántani fognak,dühös,csalódott,és magányos leszel.Sokszor fájni fog,lesz hogy csak kicsit,de elő fog fordulni,hogy nagyon.
Vádaskodni fogsz,bizonytalan,és bizalmatlan leszel.Régi emlékek gátolhatnak a haladásban.
És igen, nagy valószínűséggel nem lesz olyan ember -legyen az akár barát,akár szerelem- , aki egész életeden át végigkísér,és soha ,semmivel nem okoz hangyányi fájdalmat sem.
Ha mégis,hatalmas mázlista vagy.
De akárhogyan is alakul,egyet jegyezz meg: élj túl bátran,nevess túl sokat,és szeress mindig úgy,mintha soha nem bántottak volna; mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság,amit soha nem kaphatsz vissza..:)