Talán nema legjobb pillanatban ülök le blogot írni hosszú idők után, hisz fáradtvagyok, nyűgös és ittam is.
De kaptamegy blogbejegyzést egy számomra nagyonsokat jelentett személytől.
Nem mondanám,hogy szemrehányó ,de azt sem,hogy ómilyen kedves.
Emlékszem!
Emlékszem mindenre ami voltál,mindenre ami voltam,mindenre ami voltunk.
Nem mernék ilyen egyszerüen csak mondani egy nevet, és ráfogni a dolgokat.
Az hogy én egy bizonyos személlyel jóban lettem, alapjáraton nem kellett volna hogy befojásoljon semmit.
De mégis befojásolt.Akérdés: 'Miért?'
Valami mégsemvolt tökéletes,ha egy ember,egy új ismeretség részemről elégvolt ahoz,hogy távolodjak.
Igen ,én távolodtam.Egyetlen pillanatig sem tagadom,hisz felesleges.
Ki lehet emelni amiket a 'fejedhez vágtam' felvállalom azokat is maradéktalanul.
Sajnálom.
Lehet,nemkellett volna.
Detudod akármilyen komolyvagy és akárhogy értedaz élet nagydolgait...a fejembe nemláthatsz..és nemtudhatod,mitjelentenek nekem egyes emberek.
Egyszerűen erre még tesem vagy képes. Ésez ilyen.
Sajnálom,hogy így alakult...talán még visszacsinálható,de nem most, nem ma..nem ebben az állapotban .:/
szeretlek.VÁGOD?leszarom mi volt.,szeretlek oszt bekaphatja mindenki. köszipuszi[:
VálaszTörlés