egynap újra találkozni fogunk..(U)

1996-2009

Tegnap délután elveszítettem életem egyetlen hercegnőjét.

Ő Vanda volt.

13 éves, makacs,hisztis,sértődékeny, ám mégis a világ (számomra) legcsodálatosabb lénye.

Vele nőttem fel, kiskoromban a bundájába kapaszkodtam,hogy ne essek el.

A kiskutyáit etettem,térdig érő hóban,körülbelül 6évesen.

Sokáig nem állt módomban közvetlenül gazdájaként viselkedni,pont azért,mert jóformán egyidősek voltunk.

Apuék féltettek tőle, különleges fajta a kuvasz.

Csak egy emberhez tud kötődni.

Sokáig bántott,hogy nem tudtam az az egy ember lenni.. ám mostmár tudom,mindvégig az voltam.

Még akkor is,mikor nem nevelgethettem,nem etethettem,mert még pici voltam.

Az utóbbi pár évben próbáltam mindent bepótolni,amit korábban nem tettem meg.

Szép lassan megszokta,hogy tőlem kap enni,hogy én nevelem.

Mindent próbáltam érte megtenni...de úgy érzem,még ez is kevés volt.

Tudom,hogy ugy ment el,hogy tudta hogy szeretem...éshogy örökké szeretni fogom..

Mégis valamiért szerettem volna velelenni mikor elmegy,hogy neféljen,hogy tudja..

...egynap újra találkozni fogunk..(U):'( Nyugodj Békében Hercegnőm!