a tanulás örökös folyamata..

Mikor megszületünk, azonnal beiratkozunk az élet iskolájába.
Mint minden átlagos iskola,ez is úgy működik; megvannak a korlátok,a szintek,a jutalmak, a büntetések.
Először egész egyszerű dolgokat kell megtanulnunk,mint az ülés,állás,az első lépések.
Később jön a beszéd,az önkifejezés,megtanuljuk szavakba önteni az érzelmeinket.
Kevés idő múlva megkell tanulnunk viselkedni,kontrollálni a tetteinket,nagyjából megtanuljuk mi helyes és mi nem.
Ha helyesen cselekszünk kapunk nyalókát anyuéktól,azonban ha nem, irány a sarok.
Hamár a ház minden sarkának minden négyzetcentiét ismerjük jöhet az ovi.
Társasági életet élünk itt,megtanulunk viszonyulni az emberekhez.
Eljn a kamaszkor.
Ezzel egyidőben mnden ránk zúdul,már értelmes emberek vagyunk,megtanulunk igaz barátokra lelni, szerelembe esni.
Sokszor azonban ez nem elég..sőt egyáltalán nem az.
Mert ugyan az alapok megvannak, arra senkisem tanít meg,hogyan cselekedj mindig helyesen, hogyan tudj mindenkivel szemben elnéző, toleráns,tiszteletteljes,megértő és legfőképp igaz ember lenni.
Ebből kifolyólag rengeteg embert megbántunk, elveszítünk mindaddig,míg megnem találjuk a helyes utat.
Én még nem találtam meg...és elveszítettem egy olyan embert aki az életem legmeghatározóbb személye.Vagy már csak volt...nemtudom:'/
BakróÁdám...örökkészeretnifoglak...és remélem, egyszer mindent jóvá tehetek...
mert..
"..ÉRTED a csillagot le hoznám poklokon át mennék; éltető mosolyodért a halálból is visszajönnék.."

kislelki zűrzavar.

Valahogymost minden zavaros,valahogymost semmisem tiszta,valahogymost sokminden fáj.

Fáj a magány,fáj az unalom,fájhogy néha a tettek előtt nem gondolkodom.

Volt valaki, aki nagyon rövid idő alatt nagyon fontos lett számomra.

Aztán épp ilyen rövid idő alatt...nos, mondjuk így: visszalépett.

És azthiszem,most rohadtszépen fejeztem ki magam.

Azóta idegileg elég labilisan állok.

Sokszor nem látszik, de én érzem.Mikor hihetetlen apró dolgok az őrület határára kergetnek.

És a sírógörcs kerülget,és szétverem az első dolgot ami a kezemközé kerül,és szétmegy a fejem.

Lazán nem kellemes érzés.

Akárhova megyek,akármit kezdek magammal...az alapfiling ugyanaz.

Pont mint kb 3éve.

Nemhagyom hogy megint oda kerüljek...nem akarok odakerülni,ahol akkor voltam.

Sohatöbbénem.

Iyenkor legszívesebben kiállnék az utca közepére,és azt ordítanám:Valaki segítsen!:/

DósaiBence. 1éveveled=).

Elsemhiszem.Felengedetteza szutyok...-.-'
Mindegy.Alényeg.:

2008.07.18.
Épp egyéve,és egynapja indult azegész.
Voltál Te,és voltam én.
Azota hihetetlensok dolgon mentünk keresztül..nemkellhogy részletezzem,tudomhogy emlékszel.
Ha valaki megkérni,hogy mondjak egy rossz dolgot, ami történt az egyév alatt...
...nemtudnék mondani.
Mikornagyonfájt is, mikor fullpadlon voltam...Veled még azis szépvolt.
Mert széppé tetted.^^
Ésezért örökké hálásleszek.
Sohanemakarlak elvesziteni.
Egyéve voltál Te.. és voltam én... ésmost ittvagyunk MI.=)(L)
Nagyonszeretlek,és KÖSZÖNÖM.

'mi csak bábok vagyunk ha kell áldozunk vagy átkot adunk...

...és ez tényleg így van.
Bábokvagyunk,bábokként cselekszünk.
Amit a külvilág, a publikum megkíván, azt megtesszük, függetlenül attol, hogyépp MI mitgondolunk a dologról.
Megtesszük,hisz ha nem tennénk meg, megbélyegeznének .
Elmélkedünk rajta ,hogy mennyire visszataszító emberek vesznek körül minket, éshogy mennyire undorító,mikor valaki "leugat" egy másik embert, csupánmert más véleményen van.
Elmélkedünk,de nem teszünk azellen,hogy mi is ilyen egyeddé váljunk.
Számos vitába bonyolódunk, és legtöbbször pusztán abból kifolyólag, hogy az igazunkat bizonyítsuk -bár ez szerintem már nevezhető ráerőltetésnek- másoknak.
Én,személy szerint igyekszem kerülni ezta módszert.
Mindenkinek meglehet a saját véleménye, én meghallgatom, hozzászólok, és megpróbálok egy kompromisszumot kötni.
Ez az egész mozgató rugója.
A kompromisszumkötő készség.
Nagyonkevés emberben van benne, sokkal nagyobb az emberek 70%- ában a makacsság ,ésaz egoizmus.
Ezáltal könnyen átkerülnek/ünk az érem másik oldalára, ahol máris megbélyegzett emberré válunk.
És mindezt miért?
Mert az emberek nem képesek kompromisszumkötésre.
Inkább megszakíytják a kacsolatokat, eltépik a barátságokat, csakhogy az igazuk meglegyen.
S mindeközben valaki őketis megbélyegzi.
Megbélyegzők, és megbélyegzettek vagyunk mind, egyszerre.

szorgalomnak semminyoma, lelkesedés 0;

Végre eljutok eddigis,tudom eztis folytatni.
Hetekóta lélegzetvételnyi időmsincs.
Rendszertelenül eszek ,innisemennyit jóformán... a mindennapos rosszullétek az életemrészévé váltak.
Mareggel összebalhéztzam anyuvalis, aztmondta este megbeszéljük. PERFECT.
Márcsakezkellet..
Alapszinten eza tevaszproject nálam nemegészen úgy sült el,mintahogy vártam.
Konkrétan néha fogalmamnincs holvagyok ,ésminek.
Nemvagyokszép, secsinos ...azegyetlen dolog amiért irigyelhettek eddig a barátaim voltak.
hagsulyozom: EDDIG.
Mostmár jóformán azon veszemészre magam,hogy alig van olyan emebr,akit akkármilyen szinten is, de érdekel hogy mivan velem..

..de..

Vannak viszont akik ujra, vagy még mindig mellettem vannak.
Pár nappal ezelőtt rámírt egyrégi arc...nagyonmeglepett, de nagyonörültem.
Azóta folyamtosan beszélünk ,és talán mondhatomhogy jouton haladunk a régiidők felé?!
Ő az "újra" kategória..
Ésmost a "mégmindig" kategória ...hm.kategória...rosszkifejezés.mindegy.
DósaiBenceBEST. róla felesleges bármit is mondanom./korábbibejegyzésekegyike/*
ZelenákBettinaAnnbella.
A megismerkedésünkben nem játszott szerepet a sors, sem semmilyen különleges körülmény.
Ezegy egyszerű ,őszinte, színtiszta barátság. Nincsenek érdekek, megszűnnek az ellenvetések,és mi nemtudjuk miafájdalom .
Hisz semmisem fáj igazán, mig vagyunk egymásnak.

2009.ápriliskettő.
A csalódásoké volt ez az éjszaka.
És a miénkis egyben.
Együtt sírtunk ott,azon a padon ülve ,káros szevedélyeknek hódolva .
Sötétvolt, aligjártak az utcán... ésmi csak beszélgettünk.
Néha elhaladt egykét fura alak az úton.
Az egyikük vissza is fordult.
Kiderült,nagyhíremvan.
Nagyot nevettünkrajta, majd továbbhaladt.
Hosszu idő után egy rejtéjes srác lépett ki a sötétből ,kutyával.
Egyszerre elillant minden rosszkedv .
Felhőtlenül tudtunk nevetni, és a kutya felhőtlenul tudott rángatni .
A hangulat tetőpontján megérkezett egy újabb srác.
Ismeretlen arc, mégis örömmel fogadtam.
Csupán két dolog van,amit vele kapcsolatban megjegyeztem: a neve,és hogy minden viccemen nevetett.
Mókás személyiség.
Elkezdett minket magávalsodorni a történések árja...és mi hagytuk.
Hisz ki ne hagyta volna ilyen állapotban?!(...)
Ti emlékeztek erre az éjszakára?
Én tisztán..és TE mellettemvoltál..abban a pillanatban sehol,senkivel nemlettem volna szivesebben.
Egyetlen embert kivéve...azt,aki miatt az egészet sírással kezdtem . . .

Ennyicsak .Mer' ennyi ez.

Talán nema legjobb pillanatban ülök le blogot írni hosszú idők után, hisz fáradtvagyok, nyűgös és ittam is.
De kaptamegy blogbejegyzést egy számomra nagyonsokat jelentett személytől.
Nem mondanám,hogy szemrehányó ,de azt sem,hogy ómilyen kedves.
Emlékszem!
Emlékszem mindenre ami voltál,mindenre ami voltam,mindenre ami voltunk.
Nem mernék ilyen egyszerüen csak mondani egy nevet, és ráfogni a dolgokat.
Az hogy én egy bizonyos személlyel jóban lettem, alapjáraton nem kellett volna hogy befojásoljon semmit.
De mégis befojásolt.Akérdés: 'Miért?'
Valami mégsemvolt tökéletes,ha egy ember,egy új ismeretség részemről elégvolt ahoz,hogy távolodjak.
Igen ,én távolodtam.Egyetlen pillanatig sem tagadom,hisz felesleges.
Ki lehet emelni amiket a 'fejedhez vágtam' felvállalom azokat is maradéktalanul.
Sajnálom.
Lehet,nemkellett volna.
Detudod akármilyen komolyvagy és akárhogy értedaz élet nagydolgait...a fejembe nemláthatsz..és nemtudhatod,mitjelentenek nekem egyes emberek.
Egyszerűen erre még tesem vagy képes. Ésez ilyen.

Sajnálom,hogy így alakult...talán még visszacsinálható,de nem most, nem ma..nem ebben az állapotban .:/

Spring , hopes , feelings ,and so on.

Tavasz van.
Végre ,ezt is megéltük .
Bár köszönhetően a globális felmelegedésnek illetve az üvegházhatásnak néha már úgyérzem, ezmár nyár.
Lényegtelen.

Szóóval tavasz. Milyen jól is hangzik..."tavasz".
Mindenki olyan sokat vár ettől az évszaktól.
Talán azért ,mert gyakran azonosítjuk a rügyezést, a télből való kilépést, az első napsugarakat az érzelmi állapotunkkal.
Való igaz, a sötét, fagyos reggelek után szívmelengető érzés ragyogó napsütésre ébredni.
Ám nemhiszem,hogy erős összefüggésben lenne az érzelmeinkkel.
A tavasz egy motiváció.
Egy motiváló erő,melynek segítségével pozitív energiákat szabadítunk fel magunkban.
A pozitív energiák pedig megintcsak ösztönzőek...ösztönöznek a jókedvre, a megoldások keresésére,adott esetben érzelmek táplálására.
Ezért vannak olysokan,akik épp tavasszal lesznek szerelmesek.
Ilyenkor mindenki kicsit boldogabb, akárhogyan is tagadja...a motiváló erők miatt.


A tavasz számomra is meghozta a szerelmet ,épp úgy,ahogy a megoldást is.
Sikerült dűlőre jutnom egy bizonyos személlyel, akivel nagyon hosszú ideig nagyon bizalmas kapcsolatot ápoltam.
Nem állítom,hogy minden rendben,és minden a régi .
Tavasz ide ,tavasz oda, ez nem ilyen egyszerű.
De a kezdő lépést megtettük.
És ez rettentő sokat jelent nekem.LL